Ez a novella eredetileg az Éhség című novelláskötetben jelent meg, mely megrendelhető a Bookline-ról, vagy megvásárolható a június 7-én kezdődő 89. Ünnepi Könyvhéten a Fiatal Írók Szövetsége standjánál a Deák Ferenc utcában.

– Nem akarok megint nőgyógyászhoz menni – mondta. – És azt a szagot sem bírom többé elviselni.

A végén zavarodottan elhebegett jobb volna, ha nem találkoznánk egy darabig már nem osztott, nem szorzott semmit. Kinyomta a telefont, végigsimított kopasz fején, a kezére tapadt szürke pihéket a trikójába dörzsölte. Különös: egy időben még reménykedett is, hogy egyszer újra nő ott valami. Hogy a hátáról, vagy a lábáról sikerül átültetni a szőrtüszőket, ismét lesz haja, s nem fog úgy kinézni negyvenévesen, mint valami jezsuita szerzetes. Végül inkább borotvával lehúzta az egészet. Arra legkevésbé sem számított, hogy egyszer tényleg újra nő ott valami. Hogy azok már nem hajszálak, hanem micéliumfonalak lesznek, még kevésbé.

Elővette a hűtőből a Finlandiát. Hét elején vásárolta, de a félliteres üveg kétharmada már hiányzott. Azzal mentegette magát, amit a neten olvasott, hogy az alkoholnak fertőtlenítő, gombaölő hatása van. Arról már kevésbé vett tudomást, hogy hiába nyakalja deciszámra a vodkát lefekvés előtt, minden reggel ugyanazzal a dohos légszomjjal és poshadt szájízzel kel, mint vodka nélkül. Bár nem igazán emlékezett, milyenek voltak a vodka nélküli reggelek.

Ébredés után felhajtotta a köptetőt – biztos, ami biztos, abban is volt alkohol –, zsebkendőjébe köhögte a nyálával szürke masszává csomósodó micéliumot. Fájt ez a köhögés, belegondolni sem mert, mi lesz a vége, egészen pontosan, hogy hová vezet. A micélium lényegében maga a gomba. Korábban azt sem tudta, mit jelent a szó, mostanra rutinos lett a latin szakkifejezésekben: Aspergillus fumigatus, Penicillium notatum, Cephalosporium rutili – fejből sorolta, mint egy képzett mikológus. A penész képződése több szakaszra bontható, a micéliumot követi a konídium, majd a spórák időszaka. Jó ideje mindhárom jelen volt a testében.

Pont akkor kezdődött, amikor látszólag sínre kerültek a dolgai. Kinevezték beszerzési csoportvezetőnek, a lakáshitelt és a tartásdíjat így már alkudozás nélkül tudta fizetni, Budára is visszaköltözhetett. És hát megjelent Vanda.

Kezdetben szokatlan érzés volt annyi fiatallal együtt lógni, de mióta a lány először belibbent irodája ajtaján egy hatalmas aktaköteggel, s hebegve megkérdezte, jó helyen jár-e az új kampány költségvetésével, már semmin sem lepődött meg. Nézte azokat a természet által tökéletesre formált idomokat, és csak annyit mondott, jobb helyen nem is járhatnál. Arra álmaiban sem számított, hogy három nap múlva már együtt vacsoráznak, az este végén pedig úgy juttatja csúcsra az ajkaival a lány, mintha ebből szerzett volna diplomát, nem pedig marketingből a Közgázon. Barna hajú, magas és karcsú, igazi modellalkat volt, pont az ideálja.

A következő hónapokban wellness-hotelek, Balaton-felvidéki gasztropanziók zengtek Vanda nyögdécselésétől, ő pedig olyan belvárosi szórakozóhelyeken töltötte hétvégi estéit, melyeknek a létezéséről sem tudott korábban. De legalább úgy nézett végre a felesége szemébe, hogy nem sütötte le kényszeredetten a sajátját. Megint valami közösen megkötött szerződést kellett felbontaniuk. Pár nappal korábban tette ki Facebookra a Vandával készült képeit, biztos lehetett benne, hogy Anitát eszeveszetten érdekli majd a lány.

– Láttam a kis barátnődet – próbálta fanyarra venni a hangnemet. – Jól megvagytok?

– Nagyon jól, kösz. Mindig is bejöttek a fiatal csajok, tudod – mélyütés, talán mélyebb, mint kellett volna. Biztos a gyerekkel vág majd vissza. Szégyellte, hogy nem foglalkozik vele eleget. Igaz, a felesége erőszakolta ki, hogy legyen, de mégiscsak az ő fia volt, valamiért mégsem vágyott rá különösebben, hogy lássa.

Azt az estét is Vanda barátaival töltötték, amikor először hallotta a lány finom megjegyzését, hogy megnőtt a pocakja. Tényleg alább adta az edzést, nem kardiózott annyit, mint a válást követő hónapokban. De most ennél többről volt szó. Hazatérve a lány penészszagra kezdett panaszkodni. Ő nem érezte, és hát amúgy is, hol lenne penész egy új építésű budai lakásban. Vanda tovább erősködött, hogy nagyon érzékeny rá, így keresni kezdtek mosógépben felejtett nedves ruhát, sporttáskában hagyott izzadt cuccokat, de semmi.

Másnap már ő is érezte. A lány zuhanyozni ment, közben szétnézett a hálószobában. Az ágy mögött találta meg, elhúzva a faltól méretes, kékeszöld penészfoltok éktelenkedtek. Nem szólt Vandának, inkább megpróbálta elnyomni a szagot, kevés sikerrel.

Közben újra nekiállt edzeni. A beszólás után három napig nem evett mást, csak fehérjeturmixot, reggel letolta a legkeményebb programot az ellipszistréneren, mégsem ment le a pocak. Sőt, mintha nőtt volna, folyamatos puffadással, alhasi feszítéssel kísérve.

Ekkortájt érkezett a céghez Kornél. A férfi – vagy inkább kölyök – alig lehetett harminc, mikor kinevezték ügyvezető igazgatónak. Személyi asszisztensnek Vandát választotta. A lány kampánymenedzserként dolgozott, költségvetéseket rakott össze reklámokhoz, addig alig beszélt a munkájáról. Innentől kezdve viszont egyre gyakrabban hallotta Kornél nevét, hogy épp min dolgozik, hogy szerinte mi működik jól, mi nem a cégnél. Hogy milyen sorozatokat néz, hova jár edzeni, mik a kedvenc éttermei. Ahová aztán neki is el kellett vinnie a lányt.

– A beszerzési terület mindennek a kulcsa, Péter. Vanda nagyon jól teljesített az elmúlt hónapokban, ő fogja leghatékonyabban érvényesíteni cégünk érdekeit. Nem szeretném, ha ezt kudarcként élnéd meg. Nagyon fontos tagja vagy a csapatunknak! – szótlanul hallgatta a rizsát, miközben Kornél tudtára hozta, hogy fölé helyezi a kis barátnőjét.

Előbb kirúgta a marketingigazgatót, egy haverját ültette a helyére. Kirúgta a hr-vezetőt, oda belülről nevezett ki egy csajt, akivel többször látták együtt munkaidőn kívül. Végül kirúgta az ő főnökét, a beszerzési igazgatót is, helyére Vandát ültette. Akkortájt már többen pedzegették, hogy a lány kavar Kornéllal. Mikor rákérdezett, felháborodottan tagadott.

– Megcsináltad a vizsgálatot? – kérdezte szenvtelenül Vanda, miközben levette a bugyit. – Múltkor háromnapos folyásom volt utánad.

A lány előléptetését ünnepelték. A Menzában foglalt asztalt, de végig azt érezte, hogy elveszítette a hatalmát fölötte. Szex közben sem múlt az érzés. Vanda máskor mindig nyitott szemmel csinálta, most végig csukva tartotta. Egyiküknek sem sikerült elélveznie.

– Ez egy másik hüvelygomba-faj. Új kúp kell rá – állapította meg a nőgyógyász pár nappal később a lánynál. Az ő ondójában semmit nem mutatott ki a szűrés, valami mégsem volt rendben a testével. Puffadt, böfögött, egy hét alatt háromszor fordult meg a háziorvosnál, aztán egy gasztroenterológus kiderítette, hogy a bélflórájával vannak gondok. A gombák teljesen kiszorították a baktériumokat, amik az egészséges emésztésért feleltek volna.

Másnap a kollégák az irodai hűtő körül tülekedtek. – Mit eszik ez, baszki? Ellepte az egészet – szörnyülködtek, majd őt észrevéve csendben eloldalogtak. Egyedül maradt a szélesre tárt hűtő előtt, melyben három polcon keresztül terpeszkedett a penész, vékony bundával borítva a gyümölcsöket, zöldségeket, felvágottakat és sajtokat, a hűtő közepe felé sűrűsödve, míg végül egybefüggő, szürkéskék vattává nem csomósodott az ő előző napi ebédmaradékán. Vegyszerrel sikerült csak kitakarítani. Többé nem rakott be ételt.

Kornél táppénzre küldte, kérte, vegye komolyabban a problémáit. Vettek tőle vért, vizeletet, székletmintát. Aspergillus fumigatus, Penicillium notatum, Cephalosporium rutilium – ezeket mutatta ki első körben a tenyésztés. Ott nyüzsögtek a testében, s az orvos igyekezett úgy tenni, mintha értené, mi történik, bár nyilván nem értette. Következett a táppénz és a gomba elleni gyógyszerek. No meg a kedélyeskedés, hogy mit se csüggedjen, ennyi penicillinnel a testében legalább biztosan nem kap trippert.

A táppénzből ki tudta ugyan fizetni a rezsit, a lakás törlesztőrészletét, a gyerektartást, de Vanda extra igényeire, mint fesztiválozás a VIP-szektorban, koncertek az Arénában, hétvégék a Balaton-felvidéken, már nem futotta. A lányt egyre jobban zavarta, hogy közös vacsoráik otthon, de legjobb esetben is egy kockásterítős kisvendéglőben zajlanak kedvenc Michelin-csillagos budai éttermei és a Gozsdu-udvar helyett. Egyre kevesebbszer hívta, többnyire csak dobott egy üzenetet Messengeren, hogy aznap mégsem ér rá.

Egyik este felhajtott mindent, ami a fertőtlenítő vodkából megmaradt, odataxizott a lány lakásához. Egyedül találta, Vanda szánakozva nézett rá, miközben ő dülöngélve, magából kikelve ordította, hogy valld be, mi van köztetek! Leszoptad, megbaszott, ugye?

– Lefeküdtünk párszor, ennyi. Nem akarok tőle semmit – mondta szenvtelenül, s neki mintha rozsdás késeket forgattak volna a gyomrában.

– Ha velem maradsz, megbocsájtok? – kavarodott bele saját kérdésébe, majd elaludt a lány kanapéján.

Tulajdonképp ügyesen számolta ki, mikor hagyja el. Külsején a következő hetekben kezdtek csak megjelenni a penészfoltok. Be kellett mennie az irodába a táppénzes igazolást leadni. Cetli várta a billentyűzetébe tűzve, sporttáska az íróasztala mellett. Nálam maradt néhány cuccod. W. – ennyi állt a papíron. Csupán ez a W. jelezte a rövid szöveg végén, hogy kitől érkezett. Így írt alá mindent, az sms-eit, íméljeit, post-itjeit és Facebook-üzeneteit: W. A Cassiopeia volt a kedvenc csillagképe, az apja mutatta neki kislánykorában, mikor még élt, Vanda így a monogramját is duplavévé alakította.

Végül már egész testét kezdte ellepni a penész, és semmit sem tudott tenni ellene. Naphosszat csak ült, vagy feküdt otthon, fáradt volt, de négyszer-ötször azért mosakodott, mosakodás után lement megvenni a kaját, amit internetes féligazságokat összeolvasva állított össze mindenféle gombaölő élelmiszerekből, vodkából és pálinkából. Egyre jobban hiányzott a fia, el is döntötte, hogy hamarosan több időt tölt majd vele, de meg akarta várni, hogy rendbe jöjjenek a dolgai. Mégsem viheti oda, hogy úgy lássa őt, meg a lakást, a penészes falakkal, sarokban halmozódó piásüvegekkel. Eleinte Finlandiát vett fertőtlenítő gyanánt, aztán egyre nehezebben jött ki a pénzből, áttért az olcsó, tescós vodkára.

Olvasott egyszer egy könyvet. Valami Nyúl nevű amcsi fickóról szólt, abban az állt, hogy amikor valakinek gyereke lesz, fizikálisan pusztulni kezd. Továbbadta a génjeit és kész, megtette a dolgát, átadja testét az enyészetnek. Mekkora baromság, gondolta. Neki pont akkor kezdett enyészni a teste, mikor elhagyta a gyerekét.

Aggasztóan nehezen vett már levegőt, de az orvosok nem tudtak vele mit kezdeni. A micéliumok mindenhová betüremkedtek, ha felköhögte őket, az sem segített, másnap kezdődött minden elölről. A reggelek voltak a legijesztőbbek. Néha olyan légszomjjal ébredt, partra vetett halként kapkodott oxigén után.

Vanda már nem vette fel neki, az sms-eire sem válaszolt. Először rendelt lányt a lakására.

– Szia, Kata vagyok – mosolygott az ajtóban, megszólalásig, mint abban a régi Pepsi-reklámban. Barna hajú, magas és karcsú, modellalkatú lány volt – szinte az ideálja.

– Ma este Vanda leszel – mondta tőle szokatlan határozottsággal, hisz nem hobbiból töltött három órát azzal, hogy találjon egy külsőre hasonló lányt a hirdetőoldalon.

Visszafogott undor és szolid rettegés tükröződött a szemében, ahogy az öblös hörgést hallgatta, miközben a férfi teste ütemesen hullámzott felette. Ez őt nem érdekelte különösebben. Átadta magát az érzésnek, s minden idegsejtjével a Vandával töltött egyik balatoni éjszakájukat idézte fel. A végén hanyatt vágta magát, s halkan zihálva, sípoló tüdővel elmotyogta, hol találja a pénzt. A lány falfehéren magára rángatta a fehérneműt, felmarkolta a tízezreseket és elviharzott.

– Olyan volt a tüdeje, mint egy penészes mosogatószivacs – mondta az orvos a bátyjának boncolás után. Angliából utazott haza, hogy elrendezze a lakást. El kellett adni, de az exfelesége képtelen volt intézkedni. Minden sértettsége mellett teljesen összezuhant. Hogy mi lesz a gyerekkel, hogy mennyire szerette az apját, nyöszörögte. A lakást kipucolták, fertőtlenítettek, a falakat újrafestették. A hűtőt sehogy sem sikerült kitakarítani, pár nap után mindig felbukkantak benne a szőrös párnácskák, inkább kidobták.

Egy dologgal nem sikerült mit kezdeniük. Abban reménykedtek, hogy a leendő vevők nem akarnak majd benézni minden bútordarab mögé. Különösen az ágy mögé nem, ahol a penész minden pucolás, meszelés, festés és tapétázás után újra felbukkant a falon, apró, zöldeskék, nedves foltokban, mindig ugyanott.

– Ismerős ez a forma – szólalt meg a bátyja barátnője.

– Ismerős? – kérdezte meglepetten a férfi.

– Aha. Az égről. Olyan, mint az a csillagkép. Nem jut eszembe a neve.

Ha érdekelnek további történeteim, látogasd meg írói oldalamat, vagy kövess be az Instagramon! És ne feledd: csütörtöktől vasárnapig Ünnepi Könyvhét!

A novellát illusztráló, szabad felhasználású képek forrása a Wikimedia.